Gyerekvilág

MONDÓKÁK

Minden szülő akarva - akaratlanul is mondókát mond a kisbabájának. Ezzel nevettetjük meg őket, nyugtatjuk meg vagy éppen álomba ringatjuk vele. De az nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy milyen fontos a gyermek egészséges fejlődéséhez, illetve a későbbiekben milyen kihatással van a tanulására a mondókák gyermekkori "kántálása".

Nagyon fontos! Éppen ezért ajánljuk Minden szülőnek, hogy olvasgassa és mondja gyermekének naponta többször is. Kellemes együtt töltött percekete kívánunk kisbabádnak és Neked!

Kis állat a hangya,

De nagy a szorgalma.

Szorgalmas a még is,

Olyan leszek én is.

  

Poros úton kocsi zörög,

Fa kereke gyorsan pörög.

Sári néni vezeti,

Aki látja, neveti.

 

Azt mondják a cinegék,

Itt a tavasz, nyitnikék.

Kék ibolya, hóvirág,

Csupa öröm a világ.

 

Egy, megérett a meggy,

Kettő, csipkebokor vessző,

Három, te vagy az én párom,

Négy, majd hazaérsz,

Öt, megérett í tök,

Hat, hasad a pad.

Hét, dörög az ég,

Nyolc, leszakadt a polc,

Kilenc, kis Ferenc,

Tíz, tiszta víz.

Ha nem tiszta, vidd vissza,

Majd a szamár megissza.

 

 

Ég a gyertya ég,

El ne aludjék,

Aki lángot látni akar,

Mind leguggoljék.

 

Rece, ruca, vadliba,

Jöjjenek a lagziba!

Kést, villát hozzanak,

Hogy éhen ne halljanak!

 

 

Nyuszi – nyuszi nyulacskám,

Ne félj tőlem, nincs puskám.

Nincsen nekem egyebem,

Csak káposztalevelem.

 

 

Reggel van már ragyogó,

Fütyörészik a rigó.

Csirip – csirip csicsereg,

Jó reggelt kisgyerekek!

 

Kukurikú Kiskakas,

Miért vagy olyan tarajas?

Azért vagyok tarajas,

Mert a nevem Kiskakas.

 

Megy a Hold az égen,

Gyönyörű ösvényen.

Hunyd le szemed kicsi baba,

Mert eljött az éjszaka!

 

Kis pillangó, picike,

Ne légy mohó, szállj ide!

Tarka – barka szárnyadon,

Gyönyörködöm én nagyon.

 

Esik eső jaj-jaj-jaj,

Mindjárt itt a zivatar?

Tüzes villám cikázik,

Aki nem fut, megázik?

 

Kecske ment a kiskertbe,

A káposztát megette.

Siess kecske, ugorj ki,

Jön a gazda megfogni?

 

Nincs szebb madár, mint a lúd,

Nem kell neki gyalogút.

Télen – nyáron mezítláb,

Úgy kíméli a csizmát.

 

 

Cserebogár, mikor lesz nyár?

Pünkösd táján, vasárnapján.

Mikor a fák virágoznak,

Vénasszonyok tollászkodnak.

 

Kicsi vagyok én,

Majd megnövök én,

Esztendőre vagy kettőre,

Nagy lány leszek én.

 

Kelep, kelep gólyamadár,

Itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,

Szőlőt őriz már a csősz.

Este van már, alkonyul,

Nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

Aludj te is, Katica!

 

Felmászott a nyúl a fára,

Csizmát húzott a lábára,

Kalapot tett a fejére,

Ne süssön a nap szemébe.

 

Egy, kettő, három, négy,

Nagy lélegzetet végy,

Rajta pajtás, helyben futás,

Utána a terpeszállás…

 

 

Szegény bagoly nappal vak,

Dőlt falak közt fészket rak,

Éjjel jár ki vadászni,

Egereket hajhászni.

 

Szebb a pulykánál a páva,

A pulykának rút a lába,

Mert a páva aranyos,

A pulyka meg toprongyos.

 

Mese, mese, mátka,

Pillangós madárka,

Ingó – bingó rózsa,

Te vagy a fogócska.

 

Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon!

Földig érő kucsmában,

Nyakig érő csizmába.

 

Bőgő masina,

Nem való az oviba!s