Gyerekvilág

Bibi dínólázban

-Bibi! Bepakoltad már holnapra az iskolai holmidat? – dugta ki fejét Blocksberg anyuka a konyhaajtón.

-Tudod jól, kora reggel minden a feje tetején áll nálunk. Ilyenkor a nagy nyüzsgésben könnyen elfelejtesz valamit.

-De hát holnap sulikirándulás, Anya! – mondta örvendezve Bibi. – Nem kell más, csak a hátizsák.

-Aha! Iskolai kirándulás. Nem rossz – hallatta hangját az újságja mögül Blockbsberg úr. – Hová mentek? Múzeumba? Benjamin Blünchenhez az állatkertbe? Vagy valahová, messzebb a várostól?

-Az Újváros környéki barlangokhoz – felelte a szőke kislány. – Kirándulunk, sétálunk a szabadban. Az a fő, hogy nincs iskola.

-Pedig az iskolára nagy szükség van – szögezte le szigorúan Bernhard Blocksberg.

-Á, nekem elég lenne a boszorkaiskola – vetette oda nyeglén Bibi. – A varázsigék sokkal izgibbek, mint az igék meg a főnevek.

Anyjához fordult, úgy folytatta:

-Mondd csak, anya, amikor boszisuliba jártál, tanultátok-e, hogyan kell élettelen tárgyakat élővé varázsolni?

-Persze, hogy tanultuk – felelte Barbara. Letette a konyharuhát, és bement a nappaliba. – Egyszer például meglovagoltuk a páncélos lovagok szobrait. Máskor meg – tette hozzá meglehetősen büszkén – életre keltettem egy kőkorszaki embert.

Micsoda oktondiság – dörmögte az orra alatt Blocksberg úr, akit a csevegés igencsak zavart az olvasásban. – Hagyjátok a régi dolgokat!

-Dínót sohasem varázsoltál élővé, anya? Tudod, olyan igazi, hatalmas dinoszauruszt.

-Nem, sajnos nem – rázta a fejét tagadólag Barbara Blocksberg. – A szauruszokról tanultatok az iskolában?

-Igen – bólintott a kislány. – Képzeld, százmillió évvel ezelőtt éltek itt a földön. Százmillió év! Föl sem tudom fogni. Megáll az ész!

-Foglalkozzatok inkább azzal, ami manapság történik a világban! – rázta meg az újságját Bernhard Blocksberg. – Ez az, amitől megáll az ész.

-Jaj, édesem – korholta a felesége szelíden. – Ne légy már ennyire földhözragadt! Örülj inkább, hogy a lányod szereti a biológiát! Emlékszel? – fordult Bibihez. - Már az óvodában is rajongtál a dínókért. Tudtad a legbonyolultabb neveket is. Amikor a dínós könyvedet lapozgattad, rámutattál egy – egy képre, és már mondtad, hogy mi az, amit látsz. Egyszer sem tévesztetted el.

-Kár, igazán kár – sajnálkozott a kis boszorka -, hogy már elfelejtettem mindegyiket. De … Várj csak, anya!

Unga bunga tündér tükre…

Emlékezzem a nevükre!

Priccs, praccs!

-Már megint ez a fránya varázsolgatás – bosszankodott az apja. – Velem is előfordul néhanap, hogy egy – egy angol szó nem jut az eszembe, mégsem kezdek rá bűvös – bájos mondókákra. A varázslás az ilyesmin egyáltalán nem segít.

Bibi elengedte a füle mellett apja szavait, és sorolni kezdte a legismertebb szauruszokat, mégpedig az ábécé szerin:

-Alloszaurusz, ankiloszaurusz, apatoszaurusz, brachioszaurusz, kompszognátusz, korithoszaurusz…

-Irgalmazz gyermekem! kímélj meg minket! – könyörgött szenvedő képet vágva Blocksberg úr.

Felesége nem akarta megvárni, hogy lánykájuk az u-betűs ultraszauruszhoz érjen a névsorban. Gondolta, jobb, ha félbeszakítja.

-Jól van, jól, látom, ismered valamennyit. Talán még Mania néni se tudja jobban.

-Mania néni? Hát Mania néni is otthon van a dínótudományban? Ő is kedveli az őslényeket?

-Kedveli bizony – mondta Barbara. – A boszorkánytudomány és az őslénytan ugyanabból a forrásból táplálkozik. Talán valamiképp össze is függ.

-Biztosan így van – lelkendezett Bibi. – Szuper lenne, ha elő tudnánk egy dínót varázsolni. Úgy értem, hogy életre kelthetnénk. Király lenne.

-Nem, ez nem lehetséges, kincsem – próbálta lehűteni a csemetéjét Blocksbergné. – Még egyetlen boszorkánynak sem sikerült.

-Én azért el tudom képzelni, hogy lehetséges – vetett szúrós pillantást feleségére és lányára Blocksberg úr. – Iszonyú ötlet. Eszeteknél vagytok? Nehogy már ilyesmivel kísérletezz, Bibi, mert igazán megharagszom!

E szavak után Bernhard visszasüppedt az újságjába. A szaurusztémát a maga részéről befejezettnek nyilvánította, és csak arra vágyott, hogy a továbbiakban hagyják békében.

Bibi gyorsan elköszönt szüleitől, jó éjszakát kívánt, és a szobájába zárkózott. Odabent elővette a színes – képes dínókönyvet, amelyet Amanda nénitől kapott, amikor iskolába kezdett járni. Lapozgatta, olvasgatta, amíg csak le nem csukódott a szeme.

Ha szereted Bibi történeteit, akkor biztosan örülni fogsz a kifestőknek is.

Bibi kifestők (Gyere vissza később, mondjuk holnap, addigra biztosan elővarázsoljuk Neked a színezőket)