Gyerekvilág

Geronimo Stilton történetek

Hello! Geronimo Stilton vagyok! Ha nem ismernél, akkor nagyon röviden bemutatkozom! Rágcsália egyik vezető lapjának főszerkesztője vagyok! Ha érdekel a történetem, ami mindig mindenkit érdekel, akkor gyere vissza a héten és Te is megismerheted!

 A NEVEM STILTON

A nevem Stilton, Geronimo Stilton.
Megítélésem szerint egy teljesen normális pacák, akarom mondani pocok vagyok. Tulajdonosa és főszerkesztője vagyok a Rágcsáló Híreknek, Egérsziget leghíresebb és legolvasottabb napilapjának.
A hagyományos dolgokat kedvelem: a komolyzenét, a jó könyveket és a tradicionális konyhát. Általában öltönyt és nyakkendőt hordok, mert meggyőződésem, hogy egy úri egérnek mindenekelőtt kerülnie kell a feltűnést.
Nem kedvelem a rockzenét, a különböző népek konyháit, az extravagáns öltözéket és a hangoskodó és feltűnősködő egereket…
Szeretem a nyugodt és rendszeres életet, és imádom, ha az egyik nap olyan, mint a másik. Talán néhányan úgy gondolják, hogy unalmas egér vagyok, de így szeretem magam, amilyen vagyok…
Miért is mesélem el mindezt?
Na lássuk csak, elmagyarázom…


HAJNAL AZ EGEREK VÁROSÁBAN

Másnap nagyon korán mentem az irodába. Akkoriban már hónapok óta hajnalban jártam dolgozni, hogy befejezzem a rengeteg munkát, ami várt rám.
A sofőr hajnalban értem jött a kiadó luxus limuzinjával.
Reggel hatkor Rágcsália utcái még kihaltak. Szeretem ezeket a reggeleket, mert úgy érzem, a város csak az enyém. Végül felbaktattam a kiadóm székhelye felé, az irodába vezető lépcsőn, végigmentem a sajtsárga bársonytapétával borított folyóson, és beléptem gyönyörű dolgozószobámba.
-Ezer mozarella! Mennyi munka! – kiáltottam kétségbeesetten.
Az íróasztalon hegyekben álltak a papírok, számlák, szerződések, kéziratok satöbbi, satöbbi …
-Tiszta szerencse, hogy ma megérkezik az új segédem, haha .. – kuncogtam magamban.
Becsuktam az ajtót, és nekiláttam a munkának.
Tizenegy óra felé valaki bekopogott. Cintia volt az.
-Ööö, Stilton úr, megérkezett az új segédje. De mielőtt aláíratnám vele a szerződést, azt hiszem, mégis csak látnia kellene…
-Nem, nem! Írassa csak alá! – motyogtam.
-De Stilton úr, azt hiszem, mégiscsak meg kellene … - erősködött Cintia.
-Dolgom van! – kiáltottam, és bajuszomat tépkedtem mérgemben. – Legalább a kisebb dolgokat elintézhetnék nélkülem! Oldja meg, kérem!
Cintia döbbenten meredt rám, majd egy pillanatra elgondolkozott, és így válaszolt:
- Ahogy akarja, Stilton úr. Akkor aláíratom vele a szerződést. Jut eszembe… van még egy aprócska dolog … az új segéd háromhavi bért kér előre. Ez amolyan garancia lenne arra, hogy ne pártoljon át a konkurenciához. Azt mondja, rengeteg ajánlatot kapott …  Bátorkodtam neki azt válaszolni, hogy egy olyan komoly egér, mint ön, ezt a kérést bizonnyal elutasítja majd, de ő ragaszkodott hozzá, hogy tolmácsoljam az üzenetét. Nos tehát mi legyen? Kiállítja a csekket is, vagy elutasítja a kérést?
Szórakozottan aláfirkantottam a csekket, majd folytattam a munkám.
Cintia megrökönyödve távozott, majd igazán nem tudom, miért, az ajtóban mintha kuncogott volna egyet titokban.
Furcsa!
Néhány perccel később megint kopogtak.
Mikor az ajtó kinyílt, egy tizennégy év körüli, szürke bundájú, azúrkék szemű, fitos orrú egérlánykát pillantottam meg. A szeme ravaszkásan csillogott. Elmondom, mit viselt. Alulról kezdem. A legszembetűnőbb rajta az óriási, túlságosan is nagy cipői voltak. Ez a bizarr lábbeli a bakancs és a magas talpú cipő keveréke volt. A színe pedig? Rikító piros, csillámporral. A talpában átlátszó folyadék lötyögött. amelyben rózsaszínű műanyag halacskák úszkáltak. A cipők olyan óriásiak voltak (legalább 43-as méretűek), hogy gondolom, legalább három – négy pár zoknit fel kellett húznia, hogy a lábán maradjanak.
Mindehhez szűk harisnyanadrágot viselt, világító, már-már vakító zöld színűt, és hatalmas méretű neonsárga pólót ementáli sajtra emlékeztető mintával.
A következő elképesztő tartozékok egészítették ki a ruházatát: egy hiperfelszerelt átlátszó hátizsák és egy műmacska – szőrrel bevont, eperszínű határidőnapló, telis-tele papírokkal és fényképekkel, amelyet hatalmas, tátott szájú macskafejet formázó lakat zárt le hermetikusan.

Részletek a „Nevem Stilton, Geronimo Stilton” című könyvből